Valahol a Mátrában, egy erdészházban élt egy kisfiú, úgy hívták, hogy Dani. Mindig szomorú volt, mert nem volt testvére. Ha játszani akarat el kellett mennie a másik erdészházba, hogy pajtásra találjon. Sokat kérdezgette a szüleit, hogy neki miért nincs testvére, de a szülők csak mosolyogtak
Amikor a szomszéd erdészházból a pajtásai beköltöztek a városba, végképp elszomorodott, most már teljesen egyedül maradt.
Azt sem értette, miért változott meg az anyukája. Máskor felvette, babusgatta, mostanában meg mindig azt mondja, itt fáj, ott fáj.
– Danikám Te nehéz vagy, nem bírlak felvenni, nyomod a pocakomat.
Apukája lett a bizalmasa, neki mondta el, hogy segítsen, ő tényleg szeretne egy kistestvért.
– Ó Danikám, írjál a gólyának!
Nagyot nézet Dani.
– Hiszen én nem tudok írni!
– Akkor rajzolj! Rajzold le a gólyának, mit szeretnél, őt kérd meg, hozzon neked kistestvért.
Elgondolkodott Dani, milyen igaz, hiszen a Jézuskának is lerajzolta, hogy mit szeretne a karácsonyfa alá, és ott is volt.
Este el is készült a rajz. Megmutatta szüleinek, azok megdicsérték, és apja megígérte, hogy eljuttatja a címzettnek.
A levél a Hortobágyi Nemzeti Park postájára érkezett, ahol a holló a postás. Ahogy megnézte a rajzot tudta, ez különleges kívánság. Rögtön vitte a Madárkórházba. Ott élt már évek óta egy szárnytörött gólyapár, kiket a Madárdoktorok gyógyítottak. Mivel sem villanypóznára, sem kéményre nem tudtak felszállni, a mező szélén raktak fészket.
A holló tudta, csakis ők kaphatják ezt a feladatot, hogy Daninak elvigyék a testvérkét.
Rögtön szárnyra kapott, csűrében a levéllel és már repült is a gólyapárhoz. Örömmel látta, hogy ott ülnek a fészek mellett, és le sem veszik szemüket a tojásból éppen kibújó fiókákról.
A gólyapár megígérte, fiókáik közül, amelyik legjobban tud repülni, még miel?tt messze Afrikába indulnának, teljesítik Dani kívánságát.
Múltak a napok, hetek, hónapok, Dani egyre szomorúbb lett, a várva-várt testvérét a gólyák, mintha elfelejtették volna.
Mondta is apjának.
– Micsoda nyár ez? Anya mindig a doktor bácsihoz jár a városba, én téged kísérgetlek az erdőben, a gólyák meg sehol.
Egyik reggel apja így szólt.
– Te Dani, nézd mit találtam, gólyatollat. Biztosan erre repültek a te madaraid.
Danit aznap nem lehetett bevinni a házba, az eget leste, hol késnek már a gólyák. Tudta, érezte, nem hiába írt, most történnie kell valaminek.
Nem is figyelt arra, amikor az apja azt mondta, délután hazajön anyukája a doktor bácsitól. Leült a kút mellé, Bodrit maga mellé húzta, és arról mesélt neki, milyen is lesz az, amikor neki testvére lesz. Bodri mindent értett és boldogan nyalogatta gazdája kezét.
Fel sem figyelt az autó hangjára, csak akkor, amikor már megállt.
Anyjához futott, az intett az ujjával, hogy pssz.
– Danikám, van itt valaki, aki látni szeretne.
Dani kíváncsian nézte a fehér batyut, benne egy vörös arcú, pici kez? babát.
– Nézd ő a testvéred – mondta az anyja.
A baba feje mellett a pólyán, egy ugyan olyan toll volt, mint amilyet reggel találtak.
Dani keze a toll felé nyúlt, és gyermeki áhítattal a kezébe vette.
– És hol a gólya?
– Tudod Danikám, a testvéred nehéz, a gólya ide a hegyoldalra már nem tudta felhozni, ezért lent az úton, amikor jöttem, odaadta, azt üzeni, meg fog látogatni.
És valóban, az udvar felett megjelent a gólya, kicsit leereszkedett, pár percig a kéményen állt, kelepelt néhányat és a völgy felé elrepült.
Dani boldogsága határtalan volt, futott, amíg látta a gólyát és kiáltotta.
– Köszönöm gólya, máskor is hozzál nekem kistestvért!
Megjegyzés: A Hortobágyi Nemzeti Park Madárkórházának kertjében már négy éve él egy gólyapár. A gólyák törött szárnnyal kerültek a kórházba, és a műtét óta nem tudnak repülni. Földön raktak fészket, és a múlt hét végén három fióka kelt ki a tojásokból.
Az eset Európa szerte ritkaságnak számit. 2008-05-19-i hír.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Kovács Ilon
