Néhány nappal ezelőtt Soma nálunk volt. Játszottunk. Ő óvodás én hoztam haza az oviból, míg a szülei haza nem értek, nálunk maradt.
Kezdetben tornáztunk, azt nagyon szereti, majd utána inkább a dominó mellett döntött. Egyszer csak nem is halkan, nem is hangosan azt mondja:
– Sz… vagy – és furcsán mosolyog. Azt hittem rosszul hallok.
– Nem értettem tisztán mit mondtál?– semmi válasz. Én:
– Ha csúnyát mondtál, akkor magyarázd meg mit jelent ez, ha nem magyarázod meg, akkor szépen hazakísérlek.
Semmi válasz, szépen beült a fotelba és hiába kértem, hogy pakoljuk össze a dominót, semmi reakció. Ült, fejét lehajtva és hallgatott. Összepakoltam a holmiját, megkértem öltözzön és hazakísértem.
Az apukája nyitott kaput, karja alatt, mint egy kis manó szó nélkül ballagott be a lakás felé, cipelve a játékait. Apja néz rám.
– Mi történt? – kérdezte.
– Összevesztünk. – Röviden elmondtam mi történt és megegyeztünk, hogy kipuhatolják mi akart ez lenni.
Néhány nap múlva mondja az anyukája, hogy mindent elmesélt, megkapta a finom kioktatást és megállapodtak, hogy átjön, hoz egy szál virágot és bocsánatot kér. Az egészből az lett, hogy bement a szobába és édesdeden elaludt.
Egyik nap őrült meleg volt, mentem át, hogy a gyerekek eljöhetnek–e velem a strandra. Mivel a nagyobbnak évzárója volt, Soma jelentkezett hogy ő jönne. Összenéztünk az anyukával, hogy most mi lesz, hát nem volt semmi, bűbájos mosoly, pakolt és jött.
Agyon dicsérte az autómat, amivel mentünk, hogy gyönyörű a fénye, nagyon aranyos, kényelmes és, hogy ő milyen jól érzi magát és köszöni, hogy jöhet velem a Sugóra. Hallgattam.
Kiérünk a strandra, pillanatok alatt irány a víz. Ki sem jött a vízből, amíg lila nem lett a szája és nem reszketett.
Dideregve mellém bújt, törölközőjét magára húzta alig látszott ki belőle. Gondoltam itt a pillanat
– Beszélhetnénk a héten történtekről?
– Mire gondolsz? – kérdezte.
– Hát tudod haragba voltunk, mert mondtál valamit.
– Hmm.
– Gondolom, bocsánatot szeretnél kérni – próbáltam neki segíteni.
Picit elhúzódott, rám nézett csillogó szemmel és azt mondta.
– Megbocsátok neked!
Úgy megdöbbentem, csak hallgattam, de ő újabb kegyet gyakorolt.
– Ugye most jó neked, hogy megbocsátottam!
Mielőtt bármit mondhattam volna feltűnt a parton a szomszédék Dorina unokája. Hét évesen, bikiniben, lebbenő szőke hajjal és kissé foghíjasan. Soma felpattant és már futott is vele a víz felé.
Én ültem és teljes szívemből megbocsátottam.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 08:44 :: Kovács Ilon
