*
Egy kopott „pillangót”
érintett kezed.
Nem.
Te nem láthattál,
míg én néztelek.
Tétova mozdulat,
az ujjad is remeg,
majd lassan megáll,
vállán megpihen.
Végigfut a múlt,
mit rég eltemettem:
egy titkos kazamatában
a szívem rejtekén,
e felkavart időből;
még mindig!
és még meddig?
Különös érzés fakad:
lelkem viharos tengere
és elfojtott csendje vagy.
szerkesztette: Koczeth László – 2008. május 14., szerda, 17:42
Legutóbbi módosítás: 2008.05.13. @ 20:34 :: Lengyel Joli