Legutóbbi módosítás: 2008.05.15. @ 08:17 :: Lucskai Vinczetudd
a nyírfámat kivágtam
csak úgy egyszer?en
kivágtam
kérgén már amúgy sem
suhant le az es?
s ráncai mint kripták
lelketlen temet?
hajnal volt
málló köd és sírtak a levelek
sárgán elhalón
annyira szenvedtek
hangtalan sújtott a szekerce
ágaimat nyeste
s míg kapaszkodtam a nyirkos égbe
láttam magamat kuporogni
törzsem tövében
