Könny? puha párában
bújik a csend, álmosan mereng,
kaktusz virágok pilláikat lassan bontogatják,
szemükb?l a hajnal gyöngye pereg.
Szoknyájukat libbenti a szél,
bámulják az úszó fellegek.
Lombok zizzen?, s a tenger morajló muzsikája
suhan át az ébred? fényben.
Gyöngéden öleli még az álom,
feledve mindent, köztetek sétálok.
A tegnap hullt morzsáin civódnak,
a harmattollú sirályok.
A pillanat megállt, ujjaim
el?bb a hajamba túrtak,
most vázlatfüzetem telítik
rohanva tollam alatt, a fák és a tenger.
Dal fakad bennem, varázslatos ének,
a sziget most csak enyém, emlékemben marad.
Feny?k, cédrusok, citrom és narancsfák alatt,
remény éled a szépség b?vkörében.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Lukács Mária