Nagyon sokszor mást akarnék,mint a Jóisten,
de ?az er?sebb , aminek nagyon örülök!
de ?az er?sebb , aminek nagyon örülök!
Fülled a város, a h?ség leplében pihegünk mind,
rám tapad égszín pólóm, míg a fejem húz
nedves vágyak hajzuhatag fodrába, s amint hint
gondok nyirkos párája, provokálva, alázva,
rögvest értem, mit már sokadszor nevetek:
megszenvedlek gyakran, mert mást akar énem,
és mást Te, kit?l útravalómat remélem!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.28. @ 18:57 :: Németh Zsolt László