Pongrácz Ágnes : Még nem ismerlek

Távolból nézlek

– te nem tudod –

 

Azok a kósza fények,

melyek bel?led élnek,

már gyakran hozzám érnek,

megérintenek,

és mosolyog

a nap, a lusta felh?k…

Az utcán ment most egy n?,

csoszogott, s lépte megn?tt,

 megkedvesedett,

épp úgy, ahogy

az összes gondolatom.

A lelkemet faggatom:

 

Vajon, mi lehet az ok?

Mi történt velem?

Semmit sem mond,

mosolyog.
 

Ugye, érzed?

 

Legutóbbi módosítás: 2008.05.22. @ 20:28 :: Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,