Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe… az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból.
*
Tudod, ha a patak csobban,
akkor odanézek mindig,
hátha Anya üzen halkan;
Tudod, ha a patak csobban,
valami fontos történik
a mi csendes világunkban.
*
Sz?z a rét, kacagó lányként
Fekszik hanyatt a dombon,
Hozzábújni hogyan merjek–
S mit kéne néki szólnom?
Nézd, sz?ke árvalányhaját
megfésüli most a szél;
– bár kócosan is gyönyör? –
akár egy álmos tündér.
