A versnek egy általam is igen tisztelt barátom adta a címet.
Ne sírj, Uram!
Mert könnyeid rám hullanak,
nyöszörgéseim előtted
térdre ereszkednek.
Foltozd be vele a repedéseket,
amit bűnöm okozott!
Ne legyek átkozott!
Ne büntess még jobban,
ne sírj, Uram!
Könnyeid égetik sebemet.
Puha szirmokba takartam
elszökött fázós lelkemet.
Széttördelt álmokért
sorskarcokkal fizetek.
Szégyenülten állok.
Én nem törtem le
a vadgesztenyevirágot .
Ne sírj, Uram!
Mert könnyeid rám peregnek
beleívónak a lélegzetembe,
csontomba marnak,
roncsolják sejtem.
Uram,
bárányfelhőiden ha hintázol,
pillants egy kicsit rám,
hogy elhiggyem
nem túl nagy a hibám.
2008- átdolgozva: 2017
Legutóbbi módosítás: 2008.05.25. @ 11:50 :: Ruder Jana