Smelka Sándor : ÉN + ÉN

2008.05.24. Smelka Sándor Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

én + én

 

egyszer mindig

eljön az a pillanat

bárhogy nem akarom

mikor elhal a zene

lemegy a függöny

véget ér

a komédiázás

álmaim díszletei

elnéptelenednek

és üres lesz

az utolsó szék is

 

és ekkor

már nincs több

rejtekhely

díszletben

zenében

néz?k tapsaiban

sem a városi zajban

utcák zsivajában

a tömött buszok

fecseg? tömegében

 

olykor elém toppan a perc

mikor nagy zenebonával

árván hagy a világ

és a kiürült csendben

egyedül maradok

saját magammal

nem akarom

nincs is benne köszönet

mégis mindig elérkezik

e találkozás

 

én + én

csak állunk

egymás mellett feszengve

és zavartan hallgatunk

mint két

hazafelé tartó idegen

a sz?k liftben

Legutóbbi módosítás: 2008.05.24. @ 17:36 :: Smelka Sándor
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)