Eltéved a szell?
kunkori kertekben,
el nem vezetgetett
gondolatom
sorsa te vagy, a zajos
dobogás, a nyafogás,
a látomás éjszaka,
ami eltéveszti az id?t,
nappalba fog,
melegséged forog
a tenyerembe véve,
lehetnénk kegyelemben
így!
Ha találnék,
ha
az útveszt?ben ki,
ha a viharral nem
vonaglanék,
lennék kitalált
valaki…
