Mikor a fény már riadt madár
Fák nyújtózó árnya takarót kínál
Útjára rebben a sóvár gondolat,
S, rád talál.
Állsz.
Fejed lehajtod,
Hajad arcodba hull.
Érzed a lágy szelet,
A hűvös cseppeket,
Fájón, a húsodat
Maró, hiányomat.
Én meg fel, az égre nézek.
Hiába hívnak halk neszek.
Hold sugarából,
Lányok hajából,
Tücsök dalából
Szövök magamnak,
Boldog életet.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.14. @ 15:44 :: Takács Dezső