sárpettyes ruhát vetnek le magukról a fák.
nyárfaszösz-csomókat fon zsinórba az ár;
szórólapot hajtva a felázott betonon
mossa a várost az es?szagú nyár.
a trafik napilapjait nejlonréteg fedi.
beszédes áruját ázni nem engedi
az újságos sem – nem magáért tapos
az adok-veszek stresszt?l haragos,
önjáró, gyorsuló mókuskerekében,
míg a sarkon szalmakalapos,
garzonlakó huszonéves kedves
egy rövid, szürke záportól nedves
kartonruhában óvja a kínai divatot:
? is akkor örülhet, ha mindent eladott.
a járókel?k alva járnak –
a legtöbben korán kelnek.
élre vasalt nadrágot, lenholmit viselnek,
libab?rös karral futnak a munkának,
minden nap végére két estét kívánnak,
szép jöv?t a gyereknek,
nyugdíjat a mamának,
árnyalatnyi biztonságot
az egész sz?k családnak;
a n?k sminkjét ellágyítják
az órák és az es?cseppek,
ahogy magas sarkaikkal a körúton tipegnek;
a férfiak nyakkend?i déltájt már lazábbak,
kávéillata lesz a h?vös irodáknak,
billenty?zet enged a dolgos kezeknek,
végefelé járunk az elnyúlt tárgyalásnak,
csak az est szavára ernyednek a testek,
hogy reggel újra megfeszülve,
a szárítóról kapkodva a ruhát
kövessék egy mohó világ
mindig hívó szavát.
gyermekrajzok díszítik
a buszok párás ablakát.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.29. @ 07:17 :: Zsákai Lilian
