Múlnak a percek, az órák,
Évek a múltadat írják,
Terheidet sose bírnák
Vállak. Ezért nem is festik
Mézíz? szókkal az égre,
Szíved meglelheted végre –
Hószín? lelked a béke
Otthona. Sújthat az átok,
Csalhat a t?z, jöhet méreg,
Elver a jég, s öl az éhed,
Halhat az épp csak a méhed
Magzata. Fogy az er?d már…
Várod az éjszaka végét,
Nem hiszed már napok fényét,
B?zlik a néma sötétség
Rákszaga. Itt van a vége –
Hol lehet benned a béke
Isteni-jézusi fénye?
Végzeted próbája mégse
Ölt meg. Er?det mutatja!
Múlnak a hónapok-évek,
Már tudod, nem szabad félned,
Mert örök próba az élet
S?r? sötétje. De látod,
Van benned még szeret? szív,
Néked nem árt bármi’ nagy kín
Lelkedben fénylik a Ã??fennsíkÃ??
Lépcs?je. Itt vagy a fényben,
Melletted Istened immár,
Benned a mélyben ott pulzál
Fénye a napnak. A t?z – lásd –
Szív-szeretet…
Hévíz, 2005.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.17. @ 10:27 :: b huszta irén