Rám mosolyogsz az utcán…
S én visszamosolygom rád,
Miként, ha én sem tudnám,-
Ezért te is titkolnád.
Megkérdezed, hogy vagyok,
S én azt válaszolom, jól.
Pedig sosem volt… semmi…
Soha nem is lesz… sehol.
Majd én teszem,- ismer?s:
Nálad, mondd, minden rendben?
Sietve felelsz: persze!
Hogy még szemed se rebben.
Így búcsúzol t?lem…- ott
A sötét utcasarkon,
Hol állok még egy percet…
Hazaballagok s alszom.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.24. @ 17:29 :: B. Zolka