Második levél:
Kedves fiúk!
Nagyszerű dolog az írógép, beteszek egy kopírpapírt és mindkettőtöknek egyszerre írhatok. Bizony alaposan szétszórtak minket: ti az ország két szélén én pedig a közepében építem a szocializmust, ahogy ezt a kis rektor minden gyűlésen elmondja. A Maros Magyar Autonómtartomány első párttitkára büszkén jelentette, hogy az ország különböző vidékein „2300 orvos és gyógyszerész teljesíti nemes hivatását.” Ebben ti is benne vagytok.
Én a magam részéről újratanulom a laboratóriumi eljárásokat, soha se szerettem a labort, de mit csináljak? Simion, a férjem azt mondja, megpróbál valami klinikai, betegágy melletti posztot szerezni nekem. Most nagy itt a felfordulás, egyre újabb és újabb orvosok jelennek meg központi kinevezéssel a kezükben, persze mind románok. Azt mondják, választhattak volna a Duna deltája és a mi egyetemünk között. Nyílván ezt választották. Általában kedves fiatalok, de hogy is mondjam, egészen mások, mint mi. Például leülnek a beteg ágyára, letegezik az öreg paraszt bácsit, olyat is láttam, hogy receptet írt, pedig le se vetkőztette meg se vizsgálta a pácienst.
Viszont jött egy roppant csinos magas fiatal sebész is, az évnyitó bálon többször felkért és hevesen udvarolt. Simion féltékeny, de nem érdekel, én azt csinálok, amit akarok. Egyébként Mirceának hívják, a Kolozsvári Orvosi Egyetemről helyezték ide, azt mondják kitűnő sebész, ő operálta a tartományi első titkár feleségét, és úgy hírlik ő lesz az egyetem párttitkára.
Amióta közelebbi viszonyban vagyunk elárulta, hogy létezik egy központi pártprogram, amit úgy hívnak, hogy „Vásárhely latinizálása.” Mircea is jelen volt, amikor a főtitkár elvtárs erélyesen követelte a román nyelvű oktatás azonnali beindítását a mi intézetünk rektorával folytatott párbeszédében. Ez meg is történt, ebben az évben már folyik a kétnyelvű oktatás: román és magyar nyelvű előadásokkal és csak román nyelvű gyakorlati oktatással. Nem baj, csak orvosi tanuljanak meg románul a székelyek is. Reméljük, hogy Mirceát nevezik ki a román nyelvű fakultás dékánjává. Nagyon jó lenne, mert megígérte, hogy áthelyez a belgyógyászatra tanársegédnek. Nyílván lesz egy versenyvizsga is, de azt majd elrendezi Mircea, mi az neki. Azt mondja, hogy szeret. Nekem is tetszik a pasas, sajnos csak a válláig érek, mert ő olyan hosszú fiú, kosarazott a Kolozsvári U csapatában. Még csak egy rendes lakást kellene szerezzek, aztán jöhet a latinizálás, homogenizálás, mit érdekel az engemet, én el leszek rendezve, és az a fontos.
Ti szegény fiúk ott kínlódtok a végeken a sok buta paraszttal. Van legalább vonatállomás a közeletekben, folyóvíz, villany? És fizetnek valamit a betegek? Itt a laborban egy rohadt vasat se kapunk, csak a székletükbe, vérükbe kutakodunk, magát a beteget nem is látjuk, ő se minket. Bezzeg Mircea, mikor levetkőzik, minden zsebéből hull ki a pénz.
Írjatok fiúk, én azonnal válaszolok! Nagy szeretettel ölel mindkettőtöket:
Margitka
/
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Bárányi Ferenc
