…
Néztem,
ahogyan gyors léptekkel elmész.
Nem is néztél hátra,
pedig vártam,
hogy visszanézz ,
még egyszer ,
még utoljára szólj hozzám.
Elvesztettelek a
tömegben.
Fejem lehajtottam,
hogy senki sem lássa,
senkit sem lássak.
Szemem homályába
eltévedtek a
péntek délután
emlékei…
Álltam ott,
magamhoz szorítottam
kabátom.
Lila sálammal a
szél játszadozott.
Kezeim mélyen a
zsebembe rejtettem,
ujjaimmal kerestem a
elszakadt cérnaszálat ,
tudtam, hogy lelkem
majd így megnyugszik.
Vártalak,
halkan dúdoltam
egy régi elfelejtett
tavaszi szonátát.
Megláttalak,
még sosem csillogtak
kék szemeid így tán.
Mosolyodban ott volt
az egész Mindenség,
mosolyomban a válasz csupán.
Hangod
felébresztett,
kezed átkarolt,
arcod hozzám ért,
szád megtalálta szám.
Szép volt a délután,
de az este
már nem
talált
ránk…
Néztem,
ahogyan gyors léptekkel elmész.
Nem is néztél hátra,
pedig vártam,
hogy visszanézz,
visszanézz,
csak egyszer
csak
rám
…
