SILENCE OF THE LAMB
A birkák csak álltak, hallgatták a csendet,
eső csak poroszkált, senki sem feszengett.
Némán, lehajtott fejjel, csak a földet nézték,
majd égre emelt szemükkel az Istent félték.
Apró lámpácska, mely ködfényt sír dühében
föléjük magasodik, némán és szerényen.
Nézi a birkákat, kik merednek a fényre,
egyik sem tudja még, ki lesz ma ebedre.
Csendesen bégetnek, egyik-másik lázad,
ha nem mész odébb, majd szidjak az anyádat.
Ha kilógsz a sorból – te leszel az első,
s mire észbe kapsz, már tudod, hogy kés?.
Míg hangod erős volt, csak bégettél a nyájjal,
nem volt más gondod, csak dacolni anyáddal.
Most, hogy gyapjad nyírásra érett,
üvöltenél te is, de hangod csak béget.
És ha gyapjad szép szóval nem adod,
elveszik erővel, mindegy, hogy akarod.
Ha öreg vagy már és gyapjad is kevés,
hasznot már nem hozol, jöhet a kés.
Elhaló sikolyodra csak a bárány béget,
te meg örülhetsz barátom, hogy így lett véged.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.19. @ 14:07 :: George Tumpeck