Ha már nincs értelme,
a percek is lázadnak…
a percek is lázadnak…
Ha már nincs értelme,
a percek is lázadnak,
mosolyhoz sincs kedve
a túl fáradt arcnak.
Esdekl? pillantás
kér hiába irgalmat,
s tétova kézfogás
leveg?ben marad…
félúton megáll,
mert rádöbben a lélek,
hogy már a kér? szó is
bezárt szívhez téved…
itt már nem játszik
a szánó könyörület,
k?fal veri vissza
a jeges h?vösséget.
Szavam kifordítva
hull a lábad elé,
mint útban lév? k?be,
rúgsz jó nagyot belé…