Mert virágba öltözteted lelked,
ha hozzád indulok…
ha hozzád indulok…
Hogy miért Te…?
Mert fél életen át rám vártál,
mert ha kértem, velem voltál,
ha lettél volna bár velem
oly szívesen, de nem kértem,
még azt is megértetted, értem.
Mert lemondasz, ha úgy jobb nekem.
Mert megteszed, hogy örülhessek.
Mert virágba öltözteted lelked,
ha hozzád indulok… kitárod szíved,
s ?rzöd virágaid – végig tündökölnek,
míg ott vagyok melletted.
Mert er?t adsz és keresed kedvem,
mert ugyanazt fotózod séta közben,
mert arra, amit mondok, odafigyelsz,
mert vigasztalsz és átölelsz,
és naponta mondod, hogy szeretsz…
hát tudod… ezért Te.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.09. @ 14:50 :: Jószay Magdolna