– régebbi vers, egy évvel ezel?tti diákkodás –
Nyári hang szól a kés? tavaszban,
az álmos városra boldogság száll,
nem írható le földi szavakkal,
mily frázisokat szaval a zöld nyár.
Örök életr?l zengnek a sorok,
a fül boldogan hallgatja ?ket:
boldogok lesznek, kik most nem azok,
s meglelik helyüket az id?ben…
Csupán egy-két szó keveredik be,
a tükörsima mondatok közé,
mi nem állítást, tagadást sejtet,
utalva rá: véges a létezés…
,,Van nyár, volt és lesz még feltámadás,
ám nem úgy, ahogy képzeljük… talán…"
Legutóbbi módosítás: 2008.06.05. @ 11:00 :: Kántás Balázs