Különös fantom nehezedik rám
az éj gy?rött leped?i alatt
semmivé foszlatva szét álmomat,
s ébren a szemem már semmit sem lát.
Ám egy rég elfeledett borzalom,
mi még mindig áthatja életem
trónjáról leszáll hozzám hirtelen
s meg nem bocsát, csupán büntet vakon.
Hirtelen érzem a Tudattalant
amint lelkembe hatol s megragad –
utamon már egyedül ? vezet.
Érzem, mint leszek semmivé magam –
még sötét árnynak is árnyéka csak:
én vagyok a sötétség s a hideg.
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Soneto
Súbita mão de algum fantasma oculto
Entre as dobras da noite e do meu sono
Sacode-me e eu acordo, e no abandono
Da noite não enxergo gesto ou vulto.
Mas um terror antigo, que insepulto
Trago no coração, como de um trono
Desce e se afirma meu senhor e dono
Sem ordem, sem meneio e sem insulto.
E eu sinto a minha vida de repente
Presa por uma corda de Inconsciente
A qualquer mão nocturna que me guia.
Sinto que sou ninguém salvo uma sombra
De um vulto que não vejo e que me assombra,
E em nada existo como a treva fria
