Forrásba nyúlsz.
Kéken hullámzik a tested.
A szemed elveszettnek hitt
rímeket illeszt egybe.
Fölém hajolsz. Néma hangokat
lehelsz biankó versekbe.
A lehetséges szavak
számát megduplázod.
/Felvillanó hajszálaid:
kitöltetlen infrafény-álmok./
Szövegek merülnek, hömpölyögnek.
Egy folyam sodor.
Verseknek, érintéseknek
adod magad.
A meder, a toll
egy percre én vagyok –
A forrás, id? nélkül, te vagy.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.01. @ 12:56 :: Kántás Balázs