Kerekesné Varga Veronika : A semminek belében

Végigbabrált kitakart szememen,
a megcsomósodott köteg
koldulás,
ahol magát meghúzta az
istállóban lakó ember-semmi,
a cigánysoron túl.

(Ott nem lehet mondani azt,
hogy ne láss!)

A kiskutya könnyen tanul
a nyomorból, és elszalad
fogdosni magának falat
csirkét, vagy bármit,
ami éltet ebet, és gazdát,
ki annak szájából
tépi ki hasznát a napnak.

Mégcsak egy sorban lenni sem
lehet már a többi roma néppel,
kik legalább küszködnek
maguk ügyével,
úgy ahogyan kell, becsülettel,
szépen viszik a családot a
fémhulladékokkal hintett házon,
egyszer?, jó ebédre.

Elvégre élni akar ez is, az is,
csak amannak már valahogy
más igazságok teremnek
a buja, térdet körülsuhogó,
toprongyos térképszélbe
lógó, elbokrosodott vidékb?l.