Kerekesné Varga Veronika : Nagy súly a súly

Éppen most fogtam helyet
magamnak abban a térben,
amit olyan csodául csorgatsz,
te
mindig tudod ugyanúgy azt,
hát idegy?ltünk: az álmatlanok!

Látod, meg kell kapni
azt a világot,
amit nem szabad mondani,
még titkolni kell,
valakivel helyet cseréltem,
de nem tudom a részem mi,
mi jut, hova fut minden szál…

Hogyha valamit tudnál,
elmondhatnád végre!

Az égre lehet pislantani,
vagy elég csak
lefelé ejteni mindent.

Én remegek, nem a kamera,
láttam magamban a kínt,
mikor fogdostam a fényedet,
mint hálóval szokták a pillangót.

Csak nem vehetem el,
pedig minden jár,
nálam a vonagló világ van,
és nem én vagyok annak,
a felh?k csak zuhannak ölembe,
és szorítom mindet,
mert egyenként van helyed bennük,
ha tudnád ezt, nem kéne monológ,
de hát nem tudom, hogy mit tudsz…