Ha összeilleszted az apró darabokat, összeáll az egész, ahogyan az emberben is megannyi érzelem él. Az már más kérdés, hogy van, mikor az ember nem azt látja a tükörben, amit szeretne.
Elfojtott agresszió, indulatos szavak,-
Nézz tükrödbe, jól nézd meg magad!-
Mélyedben rejlő leplezett harag –
Amíg elő nem törhet, fájó seb marad.
Nézz tükrödbe, mondd el, mit látsz
Szende szűz módjára pislogó kislány
Ártatlan arca mögött – értsd ezt meg
Foncsor fénye fedi fel félelmed.
Hogy elpusztíts mindent, elég egy szavad,
Körötted, mi élt, csak szitáló por marad.
Mint Frakenstein, ki lelkedből egy darab,
Pusztítani vágysz… bár teremteni vagy.
Kígyó vagy, ki ha fél, vagy megriad,
Netán hozzáérnek, ösztönből harap.
Mélyedben rejlő, elfojtott harag –
Míg fel nem oldod, vérző seb marad.
Akárcsak e féreg fogában a méreg,
Szádból szétfolyó szavad szintúgy éget.
Dühöd, ha szűnik is, újra éled.
– Láttad magad. Most már féled?-
2009. jan. 22.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.15. @ 15:31 :: Kéri Dorina Beáta