memento ködbe veszett városokért-
kopjafa vers
kopjafa vers
testünket
szétszaggatta
álnok
szeszély
mélyen
pislákol
dacos
remény
fájdalmam
feljajdul
ha könnyet
fakaszt
az enyészet
ködbe vész
büszke bérc
múlt
hínáros
lápjában
él
minden
emlék
gyökerem
kápolnáját
lépteim
makacsul
tapossák
visszatérnek
szenvedni
e földre
ráborulni
és ott
hol a kereszt
áldón
áll
dacolva
a keleti széllel
zokogni
könnyek nélkül
remélve
hogy nem porladunk
tovább
