Magyar Csaba : A hatalom öröme

 

A lány saját tökéletessége tudatában lépett ki az épületb?l. Aranysz?ke tincseit hátul összefogta, hiszen két edzést is végigcsinált a Sasokkal, akiknek a hírét retikülr?l-retikülre adták. Más a felénél kid?lt volna, ? azonban hetente négyszer járt hozzájuk. Keményen megdolgozott hibátlan alakjáért, amit a könny?, nyári ruha csak még jobban kiemelt.

Emma teljes bizonyossággal érezte, mindent lehet, és még csak akarni sem kell olyan nagyon. Az utcát átszelve megnyomta a távirányító gombját. A túloldalon parkoló fekete terepjáró kétszer barátságosan villantott. A lány a munkahelyére, a stúdióba indult, ahol a neves m?sorvezet? partnereként mindig jókor nevetett a poénokon, és néha már kérdezhetett is.

Alig ült be az autóba, amikor megszólalt a telefonja. Barátja hívta Londonból. A tervezettnél egy nappal hamarabb tud hazarepülni, és még egy jó hírt is közölt, sikerült úgy alakítania a naptárát, hogy mégiscsak beleférjen a régóta tervezett utazás Mauritiusra.

Emma boldog volt, kedvenc dalát dúdolgatva kanyarodott ki az utcából. Lanyha volt a forgalom, a légkondicionáló duruzsolása mellett és a fényre sötéted? ablakon át úgy t?nt, mintha még mindig bóbiskolna a város.

Húsz perc sem telt el, mire behajtott a néptelen parkolóházba. Akár egy kísértetkastély, gondolta Emma, tele autókkal, de sehol egy ember. Végül a harmadikon talált helyet. Épphogy sikerült beman?verezni a széles terepjárót. Kiszállás el?tt a lány még egy pillantást vetett magára a tükörben, majd az aznapi m?sorba meghívott vendégekre gondolt.

Ahogy a lépcs?házhoz ért, hirtelen furcsa szorongás fogta el. Elhessentette a gondolatot és kitárta az ajtót. Hatalmas, tompa ütést érzett a tarkóján. Elsötétedett el?tte a világ. Az aranysz?ke lány a lépcs?fordulóban, a poros kövön feküdt. Kihúnyó szembogarában egy tagbaszakadt alak körvonalai sejlettek. A baljós férfi lassan felemelte a kezét.

 

Hogy a családjától, saját magától, és úgy általában az élett?l meggyötört író rosszkedvét némileg enyhítse, egyetlen tollvonással végzett áldozatával.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.06.28. @ 10:39 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.