Engedd, hogy úgy mutatkozzam,
Amilyen vagyok és azt adjam,
Amit akarok és amit már adtam
Másoknak, mindenkinek vagy néhányatoknak,
Mindegy, kinek, egynek vagy sokatoknak
Engedd, hogy láttathassam rajtam
A némán beszédes kiszolgáltatottságom
Melyből tudod, hogy szavak nélkül is a testedre vágyom
Testeden keresztül lelkedet látom
Szükségem van rá, nélküled most bánom
Hogy nincs életem legalább három
De legkevesebb kettő, melyből az egyik a járom
Belekényszerítve marhamód az erkölcs bármi áron
S lenne a másik, melytől megfizetni várom
Ami a járom által okozva lett erkölcsi károm
S hogy ez kinek fontos, azt nem is piszkálom
Belső meztelenségem megmutatja néked
Mihaszna csodáimat, melyek arra kérnek
Légy hozzám megértő, kedves, elnéző és szenvedélyes
Engedd, hogy úgy mutatkozzam,
Olyannak, amit élettel kapott hatalmam,
Élni akarásom megkíván
Mert senki nem hozza ezüsttálcán
Előre nekem a jóság mára megtépázott, toprongyos
méltóságát
Legutóbbi módosítás: 2008.06.29. @ 08:06 :: Nagyajtai Kovács Zsolt
