Nagyajtai Kovács Zsolt : Szerelem legfelsőbb fokon

*

 

 

 

Állsz mellettem, állok melletted. Szembe fordulsz velem, szembe fordulok veled. Megfogod a kezemet, megfogom a kezedet. Szemembe nézel, szemedbe nézek. Reám mosolyogsz, reád mosolygok. Ravel Bolero-ja alig hallhatóan szól.

 

Hátralépek, fogom a kezedet, kezemmel kérlek, gyere velem. Leülök a heverőre, leülsz velem a heverőre, felsőtestünk szembefordul egymással. Kezedet elengedem, lágyan átölellek. A szám az arcodhoz ér, ajkammal simogatom az arcodat. Ajkammal simogatom homlokodat. Ajkammal simogatom ajkadat. Megcsókollak. Kezem a tarkódat simogatja, ujjam hegye a füled tövét simogatja. Alig-alig, de megremegsz. Halk hangokat hallok, kicsit szaporábban lélegzünk.

 

Elengedem a szádat, kigombolom a blúzodat. Leveszem a blúzodat. Kikapcsolom a melltartódat, leveszem a melltartódat. Kigombolom a nadrágod felső gombját.

 

Elengeded a számat, kigombolod az ingemet, leveszed az ingemet. Kigombolod a nadrágomat, magadhoz szorítasz, magamhoz szorítalak. A szádat keresem, a szádat találom, nyelveink kergetődznek egymással.

 

Elengedem ajkammal ajkadat, megcsókolom a bimbóidat. Hosszan, simogatva. Elengeded ajkaddal ajkamat, megcsókolod a mellemet, hosszan, simogatva. Hanyattfekszem, magamra fektetlek, újra ajkaidon az ajkam. Kezemmel simogatom a melleidet, kezemmel simogatom a hasadat, kezemmel simogatom a hasad alját. Kezemmel lejjebb húzom az alsó ruhádat, kibújtatlak a ruhádból. Kezeddel lejjebb húzod az alsó ruhámat, kibújni segítesz a ruhámból.

 

Meztelenek vagyunk. Lélekben, testben… Mert így vagyunk mi, szerelmesek. Meztelenül mindent odaadunk egymásnak. Szerelmünket, lelkünket, magunkat adjuk egymásnak. Ravel zenéje egyre erősödik. Fekszel rajtam, fekszem a hátamon. Csókolom a szádat, melledet, hasad alját, csókolod a számat, mellemet, hasam alját. Légzésünk erősödik, keressük a módját annak, hogy eggyé válhassunk. Helyezkedem, hogy eggyé válhassunk, helyezkedsz, hogy eggyé válhassunk. Kezemmel simogatom a lábad közét. Kezeddel simogatod a lábam közét. Kezeddel irányítod, ami ott vár, és lassan magadba vezeted. A közeledő gyönyör sóhaja szakad fel mindkettőnkből. Egyek vagyunk, eggyé váltunk. Én benned vagyok, te bennem vagy. Mozgásunk ritmusa önkéntelenül is összhangban van a zenével.

 

A zene a csúcspontra ér, a zenekar fortissimo játszik. Testünk fortissimo játszik. Lelkünk fortissimo játszik. Nem is a Földön vagyunk, azon kívül vagyunk. Boldogok vagyunk.

 

A zene lassan halkul. Testünk lassan megnyugszik. Lelkünk lassan megnyugszik. Kezemmel megsimogatom testedet, kezeddel megsimogatod testemet. Fekszünk egymás mellett, nézzük egymás szemét. Mosolyogsz rám, és én mosolygok rád.

 

            Mert szeretsz engem, kedves.   

            Mert szeretlek téged, kedves.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: Nagyajtai Kovács Zsolt
Szerző Nagyajtai Kovács Zsolt 116 Írás
1950-ben, Békéscsabán születtem, és mindig itt éltem eddigi életemben. Köteteim:Én vagyok én, te vagy te...(regény, 2004.); Két nő (regény, 2005.); Bölcs vagyok nagyon...(versek, prózák, aforizmák, 2006.); Az utolsó szerető (regény, 2007.) Kiadó: Accordia Kiadó, Budapest