Ékszereid csillognak,megvakítanak,
éveid visszfénye tükröz?dik rajta,
bámulom, ahogy veled lüktetnek,
de pucérra vetk?ztetlek, hogy értselek!
Ékszered szorít,már észre sem veszed!
Aranyabroncs, ezüstkötelék fékez ..
Önmagad próbálsz lenni vele és általa,
de fémre fagy a lélek mosolygó sóhaja.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.20. @ 10:56 :: Németh Zsolt László