A vörösl? hajnali napkorong egy széttagozódott Inka birodalmat ébresztett.
Atahualpa, az Inka szörny? fejfájással ébredt. Cuczóban Huascar, délen Manco az unokatestvér trónkövetel?, a határon pedig az eleinte szentként tisztelt Cortez csatlósa, Pizzaró dúlta a kecsua falvakat. Atahualpa trónját csak a hatalmas titok az aranybányák titka védte id?legesen. Az Inka nem értette hogy miért fontosabb most a papságnak a most a trón kérdése, mint az országra támadó véreskez? konkvisztádorok rémuralmának kivédése. Manco ugyan szövetséget is ajánlott Huascar ellenében, de Pizzarót még ? is istennek tartotta. Hírtelen a Machu Picchu északi részéb?l csatazaj hallatszott.Atahualpa ránézett alvó kedvesére majd szó nélkül kapkodni kezdte fegyvereit. Az els? sárga napsugarak már a város határában lév? Védfal mellett találták Korezeipa test?rparancsnok meghajtott fejjel köszöntötte az Inkát.
– Hagyd ezt most Kori – mondta az Inka gyermekkori barátjának. – Kik a támadók?
– Pizzaró vértesei ostromolják a Védfalat, nagyuram!
– Küldj azonnal két csapatot Cuczo-ba a barlangokon és az Andok hágóin keresztül er?sítésért.
– Már elindultak Ó Napfia – mondta a parancsnok alázatosan, de az Inka ekkor már a fal tetején járt.
Ã??rjöng?, több száz f?s b?rpáncélos had ostromolta a várost. A békés, földm?vel? kecsuák csak tessék-lássék védekeztek, de az Inka megjelenése mintha megacélozta volna a petyhüdt izmokat. Hatalmas csapásokkal robbant közéjük Atahualpa és azonnal meghátrálásra kényszerítette az els? támadó hullámot.
– Azt a vörös tollas vadembert estére megkötözve akarom látni a sátram el?tt – mondta Pizzaró az egyik alvezérnek, aki csak bólintott, hogy érti a parancsot. Rollozó puskás, aki hallotta az el?z? megjegyzést már emelte is a flintát és gondosan célozva az Inka bal vállába l?tt. Amikor Atahualpa lehanyatlott, a maradék ellenállás is megtört. A harcosok sorra engedték le bozótvágó késeiket, amivel eddig a Toledói pengék ellen küzdöttek.
Egy óra múlva a vörös szakállú Pizzaró diadal menetben vonult be a városba. Lovával belépett a palotába ahol a sebesült Inkát ápolták és kihurcoltatta a vérz? embert a palota el?tti térre, ahol gúnyos törvényszéket ült.
– Cajamarca után immár Matchu Picchu is a mienk. Itt talán választ kapunk a kérdésünkre ett?l a vörös majomtól – mondta röhögve a körbenálló fegyvereseinek.
– Mondd meg hát, ó nagy Inka Te kihunyó Nap Fia, hogy hol vannak az aranybányáitok? Vagy azt akarod, hogy asszonyaitok sikolyán keresztül tudjam meg a titkot? Ha megmondod, akkor megkímélem az életeteket, és tovább vonulunk ebb?l az istenverte országból. Atahualpa el?ször Oklyo megkötözött, meggyalázott testére gondolt, de azután eszébe ötlött a két csapat elküldése Cuczo-ba és Virracocha-hoz imádkozva ezt felelte
– T?lem nem tudtok meg semmit, de ha olyan nagy isten vagy, mint ahogy azt állítottad akkor magadnak is tudnod kell a választ!
– Rendben – mondta Pizzaró és hátra intett -, hozzátok azt a bögyös vadmacskát!
Atahualpa elborzadva látta, hogy Oklyo összevert meztelen testét, mint egy darab rongyot dobják a tér közepére.
– Sorell – intett a röhög? spanyol egy hatalmas harcosnak. – Mutasd meg a királyné ?felségének, hogy mire képes egy andalúz szeret?, persze ha van gusztusod hozzá ilyen tör?dötten! – Atahualpa elsápadt és azt motyogta
– Egy nagy láda aranyat hordatok tele neked ó uram egy órán belül, csak engedd el a feleségem!
– Egy egész szobányit – dörögte a spanyol -, de reggelre!
Ezután a vezér felnyalábolta az ájult asszonyt és a város déli, kerti részébe vonult katonáival.
Az Inka kétségbeesetten vonult a trónterembe.
– Ha lebontjuk a falakat, akkor sem lesz meg reggelre a kért mennyiség, a bányákhoz vezet? út meg maga két nap. Már csak a f?városi seregben bízhatunk.
– Már abban sem uram – szólt Korezeipa. – Hírnökeink félúton találkoztak Manco és Huascar egyesített követeivel, akik a megadás miatt jöttek.
– Uram Oaschina kér bebocsátást – jelentette az egyik kapu?r. Az Inka fáradtan intett, hogy eresszék be az apósát.
– A vénekt?l jövök Napfia! Reggelre, ha mindent megmozdítunk a városban, együtt a szobányi arany. Csak a Te biztonságod a fontos, menekülj el uram, amíg ezek részegednek. A várost majd megváltjuk az aranyon.
– Pizzarónak csak az arany kell!
– Honnan tudod uram, hogy nem a trónkövetel?k küldték ?ket ide? – mondta Korezeipa – És az életedet akarják, nem az aranyat?
– Az életemet már elvehette volna! Nem hagyom itt a népem, sem asszonyom!
Reggelre egy hatalmas szoba tele volt rakva arannyal.
Délben Pizzaró farkas mosollyal dobta Atahualpa levágott fejét Oklyo meggyalázott holttestére…
Legutóbbi módosítás: 2008.06.22. @ 17:00 :: Orosz T Csaba