Amióta az eszemet tudom mélyen, szinte babonás tisztelettel szeretem a fákat. Talán a nevelésem részeként, de az is lehet, hogy a génjeimmel együtt kaptam ezt a szeretetet. Nem csodálkoznék rajta. Nemcsak egyedi életünket — bölcsőtől a koporsóig — kísérik végig, de emberré válásunk összes állomásán ott álltak köröttünk, felettünk. Ők az élő emlékezet, az állandóság és a megújulás. Vannak fák, amelyek kiemelten fontos szerepet kapnak életünkben, családunk életében, közösségünk létében vagy akár országunk történelmében. Ősi hitvilágunk közepén az Életfa áll, és tetején Aranyatyácska lakik családjával. Számos tarsolylemezen, bogláron, minta-ként szerepel ez a jelkép. Meséinkből sem hiányozhatnak a csodás tulajdonságú fák — aranyalma, csengő barack. Vannak fák, amelyek csak legendáinkban éltek, élnek. Valami alapja azonban a legendáknak is van. Láttunk már mindannyian öreg hagyásfát, amelynek láttán szívünket megsimogatja valami, és rögtön hinni kezdünk a köré font mondában, táltosi tulajdonságaiban.
Ugye bújtál már fa mögé? Próbáltál átérni vaskos, öreg fát többedmagaddal, esetleg körtáncot jártatok körülötte? Biztosan sétáltál fák lombjai alatt kézen fogva, szerelmesen. Láttad ragyogni a Napot a fák csúcsán, mikor gyermeked megszületett? Kapaszkodtál göcsörtös, megbízható fatörzsbe, mikor örökre elment valakid? Szedtél már gyerekeiddel gombát, tobozt, makkot, gubacsot vagy zöldcsuhás vadgesztenyét? Hajtotta kis patak fűzfamalmotok kerekét, vagy koszorút fontatok a fűzvesszőből? Esetleg fűzfa sípot faragtál? Fakéreg tutajra szereltél-e levélvitorlát? Vagy a gyökerek közé rejtett „kincset” találták meg gyerekeid? Biztosan volt hasonló élményed. Akkor rád is vigyáztak, figyeltek a fák, és mindent láttak.
Az én Gömörországom fái mind látófák. Velünk élnek, titkokat tudnak, és titkokat tartanak. Akinek fontosak a fák, fontossá válik a fák számára is. Akkor kezdődik a csoda. Ezek a vén varázslók megtanítanak hallani, látni, és meglátni, érezni, érteni és megérteni. A látófák, a kortalan tanítók, a bölcs öreg táltosok csodás, különleges ajándéka ez. Nem érdemelheti ki bárki halandó, csak az, aki el tud csendesedni közöttük őszinte lélekkel, nyitott szívvel és némi képzelőerővel. A nyíltszívű, őszinte embernek elsuttogják titkaikat, ha ágaik között szellő játszik. Susogva mesélnek legendákat, valós történeteket, sorsokat, történelmi tényeket és meséket.
Csak le kell jegyezni, hogy el ne veszítse a feledékeny idő.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.03. @ 06:38 :: Placskó Lajos