Placskó Lajos : Még egy kis haikut?

*

 

 

Szellő

 

Víz tükre fodroz.

Hajad szemedbe lebben.

Moccan a lomb is.

 

Csókba hullva

 

Már eső hullott,

hideg. Ajkad forró volt,

megszűnt a világ.

 

Szeretlek

 

Csoda nem történt,

csak szeretlek, ugyanúgy,

ahogyan tegnap.

 

Nézelődés

 

Szellő kél, nap süt,

ág rezdül, hangya fut el.

Én csak szemlélem.

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.