*
Borzongó őszömben találtalak,
Te még nem éltél.
Párából, ködökből láthattalak,
És te rám néztél.
Lelkemből lélekké formáltalak,
Te rám nevettél.
Hótiszta márványból faragtalak,
Mégsem léteztél.
Fohásszal élővé alkottalak,
Te már kedveltél.
Minden nap karomban tartottalak;
Mert te szerettél.
Éjjel és nappal is kívántalak,
Értem epedtél.
Hidegtől s naptól is vigyáztalak;
Ezen nevettél.
Mindvégig rajongva imádtalak;
Te nem feledtél.
Kincsekkel elhalmoztalak;
Te megszégyenítettél;
Megalkottalak, óvtalak,
Imádtalak, megleptél:
Szíved alatt, folytatást,
Gyönyörű gyermeket rejtettél!
Legutóbbi módosítás: 2008.06.04. @ 12:22 :: Placskó Lajos