Pongrácz Ágnes : Ha a csend dalol

Hallgassatok, angyalok, most a csend dalol…

zsibbadjon vérré a szélben minden érett gondolat,
nyíljon meg a pokol tornáca, s engedjen ki tüzes lángokat,
Héraklész, éledj, barázdát szánts Hadész szemében,
nekem mutass utat, és tudasd a világgal itt a pillanat,
akinek hite van, hallja,
akinek lelke van, értse,
és Te,
te, gyáva ember,
ki ott kopogsz álmaimban,
és csókká simulsz a szentiváni éjjelen,
te, aki elloptad t?lem a nyugodt éjszakákat,
és keser? tömlöcödben fogva tartod a szívem,
ó, te, szívtelen,
hát jól figyelj, és érezd,
a semminek látlak és a mindennek nézlek,
s míg füledben a légnyomás tarka töml?kön dobol,
azt mondom neked, amit Isten a halálod napján mondani fog:
….

Hallgassatok, angyalok, most a csend dalol…

Legutóbbi módosítás: 2008.06.25. @ 17:21 :: Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,