Mire észrevennéd, hol vagyok,
sárga füstté változom,
angyalokról álmodom:
lány-arcú fiúk,
ajtók mögül tekintgetnek
b?rruhában és tegezzel…
Nem hallom szavuk.
S mikor jártam fent, ott, a kékben,
repültem a messzeséggel,
oly jó volt ott,
jaj, nagyon…
Visszavágyom.
Nem soká megyek.
Figyelj majd,
csak -jól- figyelj,
onnan integetek
Neked.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.21. @ 17:31 :: Pongrácz Ágnes