Zöld gyep a kolostor el?tt. Felhallatszik a szerzetesek kántálása. Az éneket hirtelen trombitaszó töri meg. A kisfiúk kiszaladnak a kolostorból, megállnak a zöld füvön és a trombitaszó irányába néznek.
A fiú.
Conall, Diarmaid, Giolla na Naomh!
A többi fiú hangja válaszol neki.
Els? fiú.
Egy sereg masírozik észak fel?l.
Második fiú.
Hol vannak?
Els? fiú.
Nézz le magad alá a völgybe.
Harmadik fiú.
Ez a király serege.
Negyedik fiú.
Csatába vonul a király.
Újra megszólal a trombita, ezúttal közelebbr?l. A fiúk felmásznak a kolostor bástyájára. Felhallatszik a vonuló sereg hangja.
Els? fiú.
Látom a lovakat és a lovasokat.
Második fiú.
Látom a kardokat és a lándzsákat.
Negyedik fiú.
Látom a zászlókat és a lobogókat.
Harmadik fiú.
Látom a király zászlaját.
Negyedik fiú.
Látom a királyt!
Els? fiú.
Melyik a király?
Negyedik fiú.
Az a magas, nyájas ember a fekete lovon.
GIOILLA NA NAOMH.
Köszöntsük a királyt.
A fiúk.
(mind egy hangon). Gy?zedelmeskedj a csatában, Ó, Király!
Els? fiú.
Szeretnék király lenni.
GIOILLA NA NAOMH.
Miért?
Els? fiú.
A királynak van aranya és ezüstje.
Második fiú.
A királynak nemes ékszerei vannak a kincstárban.
Harmadik fiú.
Sudár paripái és bátor kopói vannak.
Negyedik fiú.
Borotvaéles, aranymarkolatú kardja, er?s, hosszú nyel?, kék hegy? lándzsája van és ragyogó, vörössel díszített pajzsa. Egyszer láttam apám házában.
Els? fiú.
Milyen volt?
Negyedik fiú.
Magas volt és nemes. Er?s és széles vállú, hosszú, sz?ke hajú. Nyájas és büszke arcú. Átható, szürke szemei vannak. Fehér szatén mellényt, és gyönyör?, vörös tunikát visel, fehér csuklyával. Ezen bíborszín királyi palást. Hét színt láthatunk rajta, a mellény, a tunika, a csuklya és a palást között. Rajta ezüst mellt?, fején aranyszín királyi korona. Két nagy szárny nyílik feje mellett, fehérek, mint a sirály szárnyai, és szélesek, mint a sasé. Igen szép ember.
Második fiú.
És milyen volt az arca?
Harmadik fiú.
Haragos volt, szigorú?
Negyedik fiú.
Néha igen.
Els? fiú.
Nevetett is?
Negyedik fiú.
Csak egyszer nevetett.
Második fiú.
Most akkor milyen volt f?leg? Nevet?s vagy szigorú?
Negyedik fiú.
Inkább szomorú. Mikor a királyokkal és a vitézekkel beszélt, akkor hol dühösnek, hol nevet?snek t?nt, de amikor hallgatott, akkor szomorúnak látszott.
Els? fiú.
Miféle szomorúsága lehet neki?
Negyedik fiú.
Azt nem tudom. Talán a sok ezer ember, akiket legyilkolt.
Második fiú.
A templomok, amiket kifosztott.
Harmadik fiú.
A csaták, amiket elveszített.
GIOILLA NA NAOMH.
Ó, szegény Király!
Második fiú.
Te nem szeretnél király lenni, ugye, Giolla na Naomh?
GIOILLA NA NAOMH.
Hát nem. Inkább szerzetes lennék, hogy imádkozhassak a királyért.
Negyedik fiú.
Én talán megkapnám a királyi címet, ha felnövök, mert apámban királyi vér folyik.
Második fiú.
Az én apám is királyi vérb?l származik.
Harmadik fiú.
Az enyém is!
Negyedik fiú.
Én meg nem hagyom a királyságot egyik?tökre sem! Az az enyém!
Második fiú.
Nem a tiéd, hanem az enyém!
Harmadik fiú.
Nem számít, kié, mert az enyém lesz!
Második fiú.
Nem, nem, senkié sem lesz a te házadból!
Negyedik fiú.
(fog egy f?zfavessz?t és megsuhogtatja) Ellenetek fordítom kardom haragját! Megvédem királyságom az ellenségeimt?l! Giolla na Naomh, imádkozz a királyért!
Megszólal a harang a kolostorban.
GIOILLA NA NAOMH.
Szól a harang.
A kolostor emberei egyesével és kettesével jönnek föl a füvön, utoljára az Apát. A fiúk egy kicsit arrébb állnak. Távoli csatazaj hallatszik.
Az Apát.
Gyermekeim, a Király az ellenségeivel csatázik.
Els? szerzetes.
A Király eddig minden csatát elveszített, amibe belekeveredett.
Az Apát.
Egy látomásomban a múlt éjjel Isten el?tt térdeltem, és az felfedte nekem, hogy a Király megint elveszíti a csatát.
Második szerzetes.
Min? bánat!
Harmadik szerzetes.
Jaj nekünk!
Els? szerzetes.
Mondd el nekünk, Atyám, mi az oka a számolatlan vereségnek!
Az Apát.
Úgy gondoljátok, hogy az áldozatot elfogadják attól a kézt?l, ami szennyes? Ez a Király ártatlan vért ontott. Rabolt és fosztogatott. Sanyargatta a szegényeket. Elutasította Isten szeretetét és gonosztev?kkel barátkozott.
Els? szerzetes.
Ez igaz. De ez a mostani akkor is jó harc, mert a Király most a népéért csatázik.
Az Apát.
Angyalt kéne küldeni, hogy kitöltse a szent áldozat borát és megtörje kenyerét. Nem egy istentelen Királynak kéne kiontania a nemes vért, ami a vitézek ereiben folyik, és nem egy b?nös király parancsára kéne tiszta testeket összekaszabolni. Én mondom nektek, hogy az áldozatot nem fogadják el.
Els? szerzetes.
És mindenki b?nös a Király vétkei miatt? Ha a Királyt legy?zik, az mindenki gyásza lesz. Miért kell mindenkinek szenvedni a Király b?neiért? A Király miatt!
Az Apát.
A nép b?nös az urai vétkei miatt. Én mondom nektek, hogy ez a nép addig nem lesz szabad, amíg nem választ magának igazságos királyt.
Második szerzetes.
És hol találhatunk igazságos királyt?
Az Apát.
Azt nem tudom, hacsak nem találjuk meg ?t itt a gyerekek között.
A fiúk közelebb húzódnak és az Apát köré gy?lnek.
Els? szerzetes.
És az emberek rabságban sínyl?djenek, amíg ezek a legények elég er?sek lesznek a harchoz? Nem a Királyt sajnálom, hanem az embereket. Múlt éjjel hallottam egy asszonyt gyászolni. E föld asszonyai a végítéletig gyászolni fognak?
Harmadik szerzetes.
Amikor tegnap kimentem a kolostorból, az erd? szélén láttam egy halott embert. Borzalmas a csata.
Második szerzetes.
Nem, a csata dics?séges! Mialatt mi csak énekelgettünk, Atyám, hallottam, a testvérek zsoltárain túl, egy harsona hangját. Megdobbant a szívem, és boldogan felkeltem volna a helyemr?l, és indultam volna h?si zene felé. Nem érdekelt az sem, hogy ez a halálom jelentette volna.
Az Apát.
Így beszél egy ifjú ember. Az öregember várja a halált, de a fiatal megy és keresi. Ha erre a csendes helyre, ahol a szerzetesek énekelnek, és a gyerekek játszanak, ha idejönne ama csatából egy vérfoltos ember, és kiáltana, hogy mindannyian kövessük ?t a csatába, senki se lenne itt, aki ne állna fel, és ne követné ?t, senki, csak én magam, és az id?s testvérek, akik a harangot kongatják. Senki sincs köztetek, ifjú testvéreim, senki, se e legények között, aki ne fordulna el t?lem, és ne menne el a csatába. A harcosok zenéje megrészegíti az ifjak szívét.
Második szerzetes.
Jó az, ha a fiatalok megrészegülnek.
Els? szerzetes.
Gonosz dolgokat mondasz, testvérem.
Az Apát.
Van egy mámorító ital, amelyet minden ifjúnak meg kéne innia, mert aki még nem részegedett meg t?le, az nem is élt. Ezzel az itallal részegíti meg Isten a szentek szívét. Ezt a részegséget nem tiltanám meg nektek, ó, ti ifjak!
Els? szerzetes.
Ez nem teljesen világos, Atyám.
Az Apát.
Gondolod, ha az a szörny?, gyönyör? hang, amelyre az ifjak oly feszülten figyelnek, ama helyr?l szólna, ahol a harcosok vannak, meg a lovak, és a zene, gondolod, hogy megállítanálak titeket, akik felkeltetek, hogy engedelmeskedjetek neki? Úgy gondolod, hogy neheztelnék bármelyik?tökre is? Gondolod, hogy neheztelnék e kisfiúk legkedvesebbjére, hogy ama szörny?, gyönyör? hang a halálba hívja ?ket? Hagynám, hogy menjetek mindnyájan, bár én és az id?sebb testvérek nagyon magányosak lennénk.
Második fiú.
Giolla na Naomh nem menne, Atyám.
Az Apát.
Miért mondod ezt?
Második fiú.
Mert azt mondta, hogy ? inkább szerzetes lenne.
Az Apát.
Te nem mennél el harcolni, Giolla na Naomh?
GIOLLA NA NAOMH.
Mennék. Mennék, mint a Király fegyverhordozója, hogy szolgálhassam ?t, amikor már mindenki más elhagyta.
Az Apát.
De te a szentek fegyverhordozója vagy, Giolla na Naomh, nem a Királyé!
GIOLLA NA NAOMH.
Túl sokat nem számítana a szegény Királynak, ha lenne egy kis fegyverhordozója, aki nem hagyná ?t cserben, mikor elveszett a csata, és mindenki más elhagyja ?t.
Az Apát.
A gyermeknek igaza van. Míg mi a dics?ségre gondolunk, ? a szolgálatra.
Gyászos és rémült kiáltás hallatszik a csatatérr?l.
Els? szerzetes.
Attól félek, hogy a Királyt legy?zték!
Az Apát.
Menj fel a bástyára, és mondd el, mit látsz.
Els? szerzetes.
(Fent van a bástyán)
Egy ember közeledik hanyatt-homlok menekülve.
Második szerzetes.
Milyen ember?
Els? szerzetes.
Vérfoltos, teljesen kimerült, tántorogva és botladozva közeledik.
Második szerzetes.
A Király emberei közül való?
Els? szerzetes.
Igen.
Egy katona vánszorog át a gyepen.
A katona.
A Királyt legy?zték!
A szerzetesek.
Min? szomorúság, min? bánat!
A katona.
Mondom, a Király vereséget szenvedett! Könyvek és harangok emberei, segítségetek mit sem ért! A Királyt legy?zték!
Az Apát.
Hol van a Király?
A katona.
Menekül.
Az Apát.
Mondd el, milyen volt a csata.
A katona.
Nem tudok beszélni. Adjatok már inni valamit!
Az Apát.
Adjatok inni neki valamit!
A Giolla na Naomh nev? fiú hoz neki egy kupa vizet.
Az Apát.
Most beszélj, és mondd el, milyen volt a csata!
A katona.
Minden harcosunk tízzel érte fel, a Király egymaga százzal! De ugyan mi segítette h?siességünket? Legy?ztek minket, és menekültünk. Százak hevernek egymás mellett a csatamez?n.
A szerzetesek.
Min? szomorúság, min? bánat!
Növekszik a lárma.
Második szerzetes.
Ki jön?
Els? szerzetes.
A Király!
Lovasok és fegyverhordozók jönnek a zöld gyepen, középen a Király. A Király térdre ereszkedik az Apát el?tt, és a földre hajítja a kardját.
A király.
Átkozz el, Isten embere, és hadd menjek a halálba! Legy?zettem. Az embereim legy?zettek. Tíz csatát vívtam az ellenségeim ellen, és mindannyiszor megvertek. Én voltam az, aki Isten haragját hoztam e földre. Kérd Istened, hogy ne töltse bosszúját mostantól fogva az embereimen, csak rajtam. Könyörülj az embereimen, Ó, Isten embere!
Az Apát.
Isten megkönyörül rajtuk.
A király.
Isten elhagyott engem.
Az Apát.
Te hagytad el Istent.
A király.
Isten elhagyta az embereimet.
Az Apát.
Nem hagyta el ?ket, és nem is fogja. Megmenti népét, ha az igazságos királyt választ magának.
A király.
Akkor adj egy igazságos királyt! Legyen a király az egyik szerzetesed, vagy valaki ezen legények közül. A csata a te kezedbe kerül, Isten embere!
Az Apát.
Nem annyira… inkább egy igazságos király kezébe. Beszéljetek, gyermekeim, ki az, aki a legigazságosabb közületek?
Els? szerzetes.
Én vétkeztem.
Második szerzetes.
Én is.
Harmadik szerzetes.
Atyám, mindannyian vétkeztünk.
Az Apát.
Igen, én is vétkeztem. Minden ember vétkezett! Milyen hamar elcseréljük a gyermekek bölcsességét a feln?ttek ostobaságára! Ó, bölcs gyermekek, kik játszatok, míg mi a b?neinkkel vagyunk elfoglalva! Most már tisztán látok. Egy b?ntelen Királyt kell találnunk ezen gyermekek között. Szóljatok, fiúk, s mondjátok, ki a legártatlanabb közöttetek?
A fiúk.
Egy hangon
Giolla na Naomh.
Az Apát.
A kislegény, aki oly figyelmes! Igazatok van. Az utolsóból lesz az els?. Giolla na Naomh, lennél e nép királya?
GIOLLA NA NAOMH.
Túl fiatal vagyok, Atyám, és túl gyenge.
Az Apát.
Gyere közelebb, gyermekem. [(A gyerek odamegy hozzá)] Ó, fogadott gyermek, akit tápláltam, megteszed-é ezt a dolgot, ha megkérlek rá?
GIOLLA NA NAOMH.
Engedelmeskedek neked, Atyám.
Az Apát.
Fordítod-é arcod a csata felé?
GIOLLA NA NAOMH.
Megteszem azt, amit a Királynak tennie kell.
Az Apát.
Gyermek, lehet, hogy ez a halálod jelenti majd.
GIOLLA NA NAOMH.
Örömmel vállalom a Halált, ha engem választ ki.
Az Apát.
Hát nem mondtam nektek, hogy az ifjak keresik a halált? Eltékozolnak mindent, amit féltékenyen ?rizünk; üldözik azt, ami el?l menekülünk. Az a szörny?, gyönyör? hang beszélt e gyermekhez. Ó, halál hírnöke, választ kapsz! Nem sajnálom t?led fogadott fiam!
A király.
Ide figyelj, Apát, én megvívom a saját csatáimat: értem ne haljon meg gyermek!
Az Apát.
Nekem adtad a kardod, és én azt e gyermeknek adtam. Isten szólott hozzám, ?si hírnökén keresztül, a szörny?, s gyönyör? hangon át, ami a csata szívéb?l eredt.
GIOLLA NA NAOMH.
Hadd tegyem meg ezt az apróságot, Királyom. Ã??rizni fogom a zászlódat. Visszahozom a kardod a csata után. Csak egy kis fegyverhordozó vagyok, aki ?rködik, amíg a Király alszik. Én majd akkor alszom ma éjjel, amikor te ?rködöl.
A király.
Sajnálom, annyira sajnálom!
GIOLLA NA NAOMH.
Mi aludtunk éjjel, amíg te a sötét országon keresztül meneteltél, szegény Királyom, nagyon sokáig! Az én menetelésem nagyon rövid lesz.
Az Apát.
Nemes kérés ez, Királyom; engedd, hogy így legyen. Én mondom neked, hogy az Isten szólott.
A király.
Nem értem a te Istenedet.
Az Apát.
Ki érti meg Ã??t? ?nem kér megértést, csak engedelmességet. Ez a gyermek engedelmes, s mivel engedelmes, Istennek óriási tervei vannak vele.
A király.
Jól van, jól van! Jaj nekem, hogy nem estem el abban a csatában!
Az Apát.
Vetk?ztessük le e gyermeket, hogy királyi ruhába öltöztethessük. [(A gyermekr?l leveszik a ruháit)] Adjuk rá a királyi mellényt. [(Ráadják a királyi mellényt)] Adjuk rá a királyi tunikát. [(Ráadják a királyi tunikát a mellény fölé, és a lábaira szandált)] Adjuk rá a királyi palástot. [(A Király leveszi a palástot, s azt ráadják a gyermekre)] Helyezzük a fejére a királyi koronát. [(A Király leveszi a királyi koronát, s azt ráteszik a gyermek fejére)] Adjuk át neki a Király pajzsát. [(Egy pajzshordó fegyvernök felemeli a pajzsot)]. Áldás e pajzsra! Tartson ki az ellennel szemben!
A vitézek.
Áldás a pajzsra!
A pajzsot a gyerek bal karjára teszik.
Az Apát.
Kapja meg a Király lándzsáját. [(A lándzsaviv? el?lép és felemeli a lándzsát)]. Áldás e lándzsára! Maradjon éles az ellennel szemben!
A vitézek.
Áldás a lándzsára!
Az Apát.
Adjuk neki oda a Király kardját. [(A király felemeli kardját, majd a gyermek derekára övezi azt. Giolla na Naomh jobb kezével el?rántja a kardot.)] Áldás e kardra! Maradjon kemény, hogy lesújtson az ellenre!
A vitézek.
Áldás a kardra!
Az Apát.
E fiatalurat Királynak nevezem, és Isten nevében az ? kezébe adom a csatát.
A Király.
(letérdel)
Hódolunk el?tted, Ó, Király, és kezedbe adjuk a csatát.
GIOLLA NA NAOMH.
Isten nevében vállalom, hogy folytatom a csatát.
Az Apát.
Hozzatok neki egy csatamént [(Hoznak egy csatamént. )] Bontsuk ki a Király zászlaját. [(Kibontják a zászlót.)] Fordítsd arcod a csata felé, Ó, Királyom!
GIOLLA NA NAOMH.
(letérdel)
Áldj meg, Atyám.
Az Apát.
Megáldalak, fiam.
A vitézek, stb.
(egy hangon)
Légy gy?zedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!
A kis Király lóra pattan, majd a vitézekkel és a katonákkal és a fegyvernökökkel együtt elvágtat a csatába. Az Apát, a Király, a Szerzetesek és a Fiúk nézik.
Az Apát.
Királyom, odaadtam a legnemesebb ékszert, amit csak találtam a házamban. Nagyon szerettem azt a gyermeket.
A Király.
Jó papom, még sohasem kaptam királyibb ajándékot h?béreseimt?l.
Els? szerzetes.
Elértek a csata helyszínére.
Az Apát.
Ó, er?s Istenem, er?sítsd meg e gyermek kezét! Szilárdítsd meg lábát! Tedd kardját élessé! Szívének tisztasága és szelleme szerénysége sokszorozza meg vitézségét és magasztalja fel szellemét! Ti Angyalok, kik ?si csatákat vívtatok, Ti, Isten veteránjai, vágjatok utat el?tte a csatában és harcoljatok érette lángoló kardjaitokkal!
A szerzetesek és a fiúk.
Ámen, ámen.
Az Apát.
Ó, Isten, ments meg e nemzetet egy b?ntelen fiú kardjával!
A Király.
És Ó, Krisztusom, kit megfeszítettek a dombon, kérlek, hozd vissza e gyermeket épen a veszedelmes csatából!
Az Apát.
Királyom, Királyom, a szabadságnak nagyon nagy ára van. [(Trombita szól.)] Halljuk, mit mondanak a csatáról.
Az els? és a második szerzetes felmászik a bástyára.
Els? szerzetes.
A két sereg farkasszemet néz.
Egy másik trombita hangját hallani.
Második szerzetes.
Milyen édesen szól! Ez a Király harsonája!
Kiáltások.
Els? szerzetes.
A Király emberei rikoltanak.
Más kiáltások.
Második szerzetes.
Az ellenség válaszol rá.
Els? szerzetes.
A két sereg egymásra ront.
Második szerzetes.
Harcolnak.
Els? szerzetes.
Az embereink hátrálnak.
Harmadik szerzetes.
Ne mondd…
Második szerzetes.
Sajnos, tényleg hátrálnak.
Megszólal egy harsona.
Harmadik szerzetes.
Újra ez az édes hang! Éppen id?ben, a Király harsonája!
Els? szerzetes.
A Király zászlaja, megy a csatába!
Második szerzetes.
Látom a Királyt!
Harmadik szerzetes.
?is a csatába tart?
Els? szerzetes.
Igen!
A szerzetesek és a fiúk.
(egy hangon)
Légy gy?zedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!
Második szerzetes.
Jól alakul a csata most.
Els? szerzetes.
A síkságon találkozott a két sereg.
Második szerzetes.
Két tomboló sereg!
Els? szerzetes.
Az egyik sereg hátrál.
Második szerzetes.
Az ellenség vonul vissza!
Els? szerzetes.
A kis Király átvág rajtuk!
Második szerzetes.
Úgy vág át rajtuk, ahogy a sólyom egy csapat verében!
Els? szerzetes.
Igen, mint a farkas a mez?n legel? birkanyájon!
Második szerzetes.
Mint gyors patak a hegyi szakadékon át!
Els? szerzetes.
Fejvesztetten menekülnek el?le.
Második szerzetes.
Nagy a z?rzavar a csatában. Dübörögve vágtat le a Király az úton!
Els? szerzetes.
Ó, aranyszín? fej az öldöklés közepette! A Király rettegett, ragyogó kardja!
Második szerzetes.
Menekül az ellenség!
Els? szerzetes.
Legy?ztük ?ket! Legy?ztük ?ket! Fejvesztve menekülnek! Diadalkiáltásokat hallani!
Második szerzetes.
Jaj nekem!
Els? szerzetes.
Jaj nekem! Jaj nekem!
Az Apát.
Mi az?
Els? szerzetes.
A kis Király elesett!
Az Apát.
Övé a gy?zelem?
Els? szerzetes.
Igen, de ? maga elesett. Nem látom aranyszín fejét. Nem látom csillogó kardját. Jaj nekem! Felemelik a testét a földr?l.
Az Apát.
Az ellenség menekül?
Második szerzetes.
Igen, menekülnek. Üldözik ?ket. Szétszóródtak. Úgy szétszórták ?ket, mint a ködfelleget. Már nem is látni ?ket a mez?n.
Az Apát.
Köszönet Istennek! [(siratóének hallatszik.)] Hát válaszoltál, Ó, rettenetes hang! Öreg hírviv?, fogadott fiam válaszolt!
Harmadik szerzetes.
Egy holt gyermeket hoznak.
A Király.
Megmondta, hogy ma éjjel ? aludni fog, amíg én ?rködöm.
A vitézek hozzák Giolla na Naomh holttestét egy ravatalon, az asszonyok siratót énekelnek. A ravatalt a gyep közepére teszik le.
A Király.
Visszahozta a kardom. És vigyázott a zászlómra.
Az Apát.
(Felemeli a kardot a ravatalról.)
Vedd el a kardot.
A Király.
Nem, tartsa meg ?. Egy Királynak aludnia kell a kardjával. És ? igen vitéz Király volt! [(Elveszi a kardot az Apáttól, és a ravatalra fekteti, majd letérdel.)] Hódolatom neked, Ó, halott Király, gy?zedelmes gyermek! Megcsókollak, fehér test, mert a Te tisztaságod váltotta meg a népem! [(Megcsókolja Giolla na Naomh homlokát. Újra elkezd?dik a siratódal)]
Az Apát.
Ne sirassátok e gyermeket, hiszen megszerezte szabadságát a népnek. Örvendezzünk hát, és daloljuk Isten dicséretét!
A holttestet a kolostorba viszik hálaadó istentisztelettel.
A SZÍNDARAB VÉGE
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Rácsai Róbert
