Hátátfordító napok jöttek,
csenddel gyászoló éjszakák.
Hidegen utasító kezek,
meghitt gyűlöletbe forgatva.
Szeretlek úgyis, ha bántasz,
nem szabadulhatsz már…
Benned sandítok remegve,
didergek vágytól tüzesen.
Őrjöng minden percem, hogy
nélküled élem, s hogy minek.
Csak engesztelhetnélek,
boldogan tenném,
elszavalnám ezer víg mesém…
Legutóbbi módosítás: 2008.06.19. @ 16:40 :: Serfőző Attila
