Nézd, ott egy bolond.
Mily’ nyomokat ró a vén
tölgyünk szikkadt húsába?
Szerelmes dallamát, vagy
haldokló pipacsok átokfényét?
Vágytól duzzadó párja
százszor elunt rigmusát?
Lehet sóhaját, álma gyökerét,
csak a tegnapi kedves ízét.
A szajha mozdulatát, míg
koncával vígan tovalebben.
Csalódásait, hisz’ ott vannak
mélyébe temetten…
Legutóbbi módosítás: 2008.06.03. @ 06:55 :: Serfőző Attila
