Cseppjeidből bontottam álmaim,
míg ezerárnyú falak telepedtek,
és vártak is… soká vártak.
Bennem mássá lett e dal.
Csenddé finomult.
Zörgő lehelettel áltatott évekig.
Most nyugvó tüdőm lélegért küzd,
add magad, már hazaérkezem.
…hisz’ hányatott keservem bús
csókodért térdel
és nem von korlátot bölcs erő.
Ígérd, otthonom leszel!
megvágyod; legyek Te…
…te maradj Ő!
Legutóbbi módosítás: 2008.06.07. @ 21:56 :: Serfőző Attila
