csillagot gy?jt a halál
visszhangtalan igazad
barlangba zárt hang
macskaköveken tükröz?d?
álmaid árnyad nyeli el
sikolyok szaggatják
az éjszaka leplét
összebújt házak közt
pestisként terjed a sötét
magához húz bekebelez
fölnézel még utoljára
szemed sarkán
jeltelen jelen remeg
lecsókolom s hagyom
hogy elillanjon a fájdalom
az élet csak fénytörés
kedvesem jó éjt
Legutóbbi módosítás: 2008.06.02. @ 08:09 :: Tóth Katalin