A rab
Megint elindult
Lavinaként végigsöpört bennem,
Rajtam hagyta gyilkos méregfogait,
Melyek szétszaggatták testem.
Megint itt hagyott.
Szök?árként mosta el a b?neimet,
Szavak nélkül magamhoz öleltem,
De új vétkekkel ruházta fel lelkem.
Megint elt?nt.
Döbbenve rohantam a messzeségbe,
Láttam, ahogy a semmi mered rám,
És az ismeretlent félve kerestem.
Megint visszajött.
Álmomban suttogja, hogy fogva tart,
Mindig velem volt kezdetek óta,
Engem hurcol az ösztön magához láncolva.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.26. @ 22:46 :: Végh Szimonetta