Csendben némán
Csak néztél csendben, némán rám.
És szemeiddel szemeimben kutattál.
Nem volt hangod mégis kérdeztél,
De én falat építettem a válasz köré.
Sétáltál csendben, némán mellettem,
És kezeiddel kezeimet kerested.
Nem érintettél, mégis éreztem,
Megborzongott a hidegt?l a testem.
Mosolyogtál csendben, némán nekem,
Ajkad megbabonázta keser? lelkem.
Tekintetem elfordult a messzeségbe,
E sétát a gondolataimmal ?riztem.
Leültünk egy padra csendben, némán,
Fáztam mégsem bújtam hozzád.
A sétányt néztem ezer színben játszott,
Megjött az ?sz, beborította a világot.
Az ?szben voltunk ketten némán,
De már a tél hava nehezedett ránk.
Most állok a padnál, fehér a sétány,
Csendben várok, várok egy csodát.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.17. @ 10:45 :: Végh Szimonetta