Gondolat
És hogy szavaim ne vesszenek el,
Minden papírra ugyanazt írom.
Neked ismétlem ?ket, mert a tied, mind.
Az összetört lelkem el?tt, leborulva,
Száz meg száz fohászt elmondok.
Most is hozzád, neked imádkozom,
Mint annyiszor oly sok éjjelen át,
Markolom a párnát és a sok sóhaj,
Elvész a tollak között, te érted.
Nem hallod és nem látod kínomat,
El sem jöttél, és nem is ismertelek soha…
Legutóbbi módosítás: 2008.06.23. @ 19:16 :: Végh Szimonetta
