Végh Szimonetta : Látomás

Nyomtatás

Látomás

Valami mást szerettem volna.

Valamit, ami nem én vagyok.

Mást, ami nem te vagy.

Megleltem, talán éreztem.

Futottam, hogy utolérjem.

Napokig nem ettem, szédültem.

Csak követtem ezt a másik dolgot.

Ami nem mi vagyunk és nem a világ.

Az utcákon kóborolt, én utána.

Az emberek furcsán néztek rám.

De én csak mentem, majd összeestem.

Újra láttam azt, amiben élek.

Az a valami vagy valaki elt?nt.

Kiderült, hogy nem létezik.

Olyan valóságos volt.

Kinyitom a szemem.

Megkérdezi egy fehér köpenyes ember:

-A kedves beteg, hogy érzi magát?

És még egy bogyót tesznek a számba.