Tehetetlenség
Étlen, szomjan fetrengek,
Átölelve szenvedésem,
Gondolataimmal megkövezve.
Vágyaim közepén ülve,
Az elérhetetlent keresve,
A messzeségbe nézve.
Könnycseppjeivel áztat az ég,
És valaki -érzem-
Fénysebességgel száguld felém.
Nem jön senki -tudom már-
Csak a tehetetlenség ért ide,
Széttép, és nagyon fáj.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.22. @ 19:14 :: Végh Szimonetta
