Végh Szimonetta : Tél és elmúlás

 

Tél és elmúlás

 

 

Ablakomból nézem a csendet,

Az üvegre Jégvirág dermed,

Némán ülünk egymás mellett.

Ajkadra visszatért mosolyod,

Tudom, soha el nem hagyod!

Te is így emlékszel majd rám,

Az ablakban ülve mosolygok,

És kezemben, olvadó Jégvirág.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.06.19. @ 08:36 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/