Z. Farkas Erzsébet : ZIZZENŐ CSEND

Ébren álmodom…
Megtanulni szemet hunyni, fület csukni
bizonyos dolgok felett.

 

Képzelet! Újra ott vagyok

a bábolnai Tisza partján.

Eltékozolt órák és percek

siklanak a vízzel, lomhán.

 

A tiszabábolnai zizzenő csend

álmaimban  vissza-visszatér.

Ép a lélek és bátor a szív

a bénult világ aludni megtér.

 

Nyújtsd felém kezedet! – sétáljunk,

Űzzük el szívünk vad dobaját.

Csenevész ámulat, egy villanás

feldúlja a zizzenő csend kábulatát.

 

Tépelődve éjek-éjjelén

Őrlődve a zizzenő csendben!

A képzelet, hogy újra ott vagyok

erőt ad az elsuhanó létben.

 

2000.

Legutóbbi módosítás: 2008.06.07. @ 15:59 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.