Ébren álmodom…
Megtanulni szemet hunyni, fület csukni
bizonyos dolgok felett.
Megtanulni szemet hunyni, fület csukni
bizonyos dolgok felett.
Képzelet! Újra ott vagyok
a bábolnai Tisza partján.
Eltékozolt órák és percek
siklanak a vízzel, lomhán.
A tiszabábolnai zizzenő csend
álmaimban vissza-visszatér.
Ép a lélek és bátor a szív
a bénult világ aludni megtér.
Nyújtsd felém kezedet! – sétáljunk,
Űzzük el szívünk vad dobaját.
Csenevész ámulat, egy villanás
feldúlja a zizzenő csend kábulatát.
Tépelődve éjek-éjjelén
Őrlődve a zizzenő csendben!
A képzelet, hogy újra ott vagyok
erőt ad az elsuhanó létben.
2000.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.07. @ 15:59 :: Z. Farkas Erzsébet