Federico García Lorca: Az idő legendája
Az álom az idő felett
Mint vitorlás lebeg.
Bimbót nyitni senki sem tud
Az álom szívében.
Halld a hajnal dalát, halld a hajnal dalát!
Ébreszti az égen jéghegyek varázsát!
Az álom az idő felett
Feje búbjáig belesüppedt.
A tegnap és a ma a gyász
sötét virágait majszolják.
Halld az éj dalát, halld az éj dalát!
Hogy ébreszti tengeri rózsák bozótját!
Egy oszlopon ölelkezik
Az álom és az idő,
Gyermek sóhaj keresztezi
az agg nyelvét, mely megtört.
Halld a hajnal dalát, halld a hajnal dalát!
Hogy ébreszti a tengeri rózsák bozótját!
S ha az álom falakat fest
Az idő síkságán,
Az idő a gyermek lesz
a vajúdó ágyán.
Halld az éj dalát, halld az éj dalát!
Ébreszti az égen jéghegyek varázsát!
Federico García Lorca: La leyenda del tiempo
El sueño va sobre el tiempo
flotando como un velero.
Nadie puede abrir semillas
en el corazón del sueño.
¡Ay, cómo canta el alba, cómo canta!
¡Qué témpanos de hielo azul levanta!
El tiempo va sobre el sueño
hundido hasta los cabellos.
Ayer y mañana comen
oscuras flores de duelo.
¡Ay, cómo canta la noche, cómo canta!
¡Qué espesura de anémonas levanta!
Sobre la misma columna,
abrazados sueño y tiempo,
cruza el gemido del niño,
la lengua rota del viejo.
¡Ay, cómo canta el alba, cómo canta!
¡Qué espesura de anémonas levanta!
Y si el sueño finge muros
en la llanura del tiempo,
el tiempo le hace creer
que nace en aquel momento.
¡Ay, cómo canta la noche, cómo canta!
¡Qué témpanos de hielo azul levanta!
Azoknak, akik szeretik a zenét: Camarón: La leyenda del tiempo (Ricardo Pachón adaptációja)
http://www.youtube.com/watch?v=6f8CQkCqDGg
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Ács Tünde
